Fogtömésekre nagyjából 10.000 éve lehet igazán szükség, amióta az emberiség áttért a mezőgazdasági termelésre. De vajon mivel tömték be szuvas fogaikat őseink? Mit használtak erre a célra a középkorban? Mióta léteznek amalgámtömések, és mikor merültek fel velük kapcsolatban az első aggodalmak?
Lyukas fogak az őskorban
A fogszuvasodás a földművelés előtti civilizációkban is jelentett problémát, de a vadászó-gyűjtögető embereknél gyakorisága csupán 1-5% lehetett, míg ez az arány a mezőgazdasággal foglalkozó társadalmakban akár a 80-85%-ot is elérhette.
Ennek megfelelően a legrégebbi ehhez kapcsolódó leletek 7500-9000 évesek. Pakisztánban 2005-ben találták meg kilenc különböző ember kifúrt zápfogait. Nem teljesen egyértelmű, hogy a neolit korban történt beavatkozásnak mi volt a célja, de valószínűsíthető, hogy tömések is kerültek a fogakba, mert a fúrások érzékeny részeiket is érintették.
A legrégebbi tömés
Kutatók 2012-ben fedezték fel az eddig talált vélhetően legrégebbi fogtömést. Egy száz évvel korábban Szlovénia területén kiásott, nagyjából 6500 éves fogban méhviaszra bukkantak. A fog egy 24-30 éves férfihoz tartozott, és valószínűleg csak a halála után került bele az anyag. Abban az időszakban evés mellett másra is használták a fogaikat az emberek, például sokan a bőrök puhítását is azzal végezték. Ebben az esetben is feltételezhető, hogy a férfi foga nem evés miatt, hanem valamilyen egyéb tevékenység közben sérült meg.
A méhviasz valóban meglehetősen jó anyag lehetett a fogak betömésére, mert felmelegítve megpuhul, viszont emberi testhőmérsékleten szilárd. Emellett antibakteriális és gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal is rendelkezik.
Ókor és középkor
Az ókorban és a középkorban számtalan anyaggal próbálkoztak. A viaszok, gyanták és különböző fémek mellett többek között ként, arzént vagy akár disznózsírt is használhattak, hogy eltüntessék a fogszuvasodás okozta lyukakat. Már az ókorban kifinomult eszközöket használtak a fogtömésekre, a késő középkorban pedig már számtalan erre a célra fejlesztett kellék állt a fogászattal foglalkozók rendelkezésére.
Megjelenik az amalgámtömés
XIX. századra sokat fejlődött a technológia, ekkor már elsősorban különböző fémekkel (ez lehetett arany, ezüst, ón, vagy ami épp rendelkezésre állt) tömték be a fogakat. A higany alapú amalgámtöméseket 1819-ben találták fel Angliában. Ott és Franciaországban használták először a technológiát, és bár kezdettől egészségügyi aggodalmak kísérték, mégis elterjedt az egész világon, mert hatékony és viszonylag olcsó módszernek számított. 1859-ben Amerikában egyesületet alapítottak azok a fogorvosok, akik hajlandóak voltak amalgámot használni. Az American Dental Association (ADA) ma is létezik, és az USA legtekintélyesebb fogászati szervezete.
Kockázatok
A XX. század nyolcvanas-kilencvenes éveire felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint az amalgámtömések higanymérgezést és súlyos betegségeket okozhatnak. Az amalgám legnagyobb német gyártója 1993-ban felhagyott előállításukkal. Több kutatás is napvilágot látott, amelyek szerint az amalgám bizonyos esetekben súlyos kockázatot jelent, és ezeknek köszönhetően a világ több országában bizonyos pácienseknél (például terhes nők vagy gyerekek esetében) betiltották a használatát.
Források:
https://www.cbsnews.com/news/beeswax-filling-may-be-oldest-hint-of-dentistry/
http://www.bbc.com/earth/story/20160229-how-our-ancestors-drilled-rotten-teeth
https://www.nature.com/articles/440755a
https://www.123dentist.com/the-history-of-dental-fillings/
https://dentistinnewhavenct.com/a-history-of-amalgam-fillings/
https://rosaliegilbert.com/oralcare.html
http://historyhoydens.blogspot.com/2008/08/medieval-dentistry.html