Kétségtelen, hogy a múlt század hatalmas fejlődést hozott a fogászat területén. Összeállításunkban kiválasztottunk öt olyan területet, amelyeknél különösen szembeötlő a haladás a XX. század folyamán. 

Sokak számára egyértelmű, hogy milyen hatalmas fejlődést hozott a múlt század a technológia különböző területein, azonban talán csak kevesek számára nyilvánvaló, hogy ez a fejlődés a fogászatban is lenyűgöző. Az alábbi válogatás persze nem teljeskörű, de ad egy képet a században elért eredményekről.

Nagysebességű fúrók 

Az 1950-es években egy amerikai fogorvos fejlesztette ki a levegőmeghajtású turbinával működő fúrókat, amelyek felváltották a páciensekből rettegést kiváltó, hangos és lassú eszközöket. Az új típusú fúrók negyvenszer gyorsabbak voltak, mint a korábbiak, így a használatukkal végzett fogászati kezelések időszükséglete 90%-kal lerövidült. 

Kompozit gyanták

A kompozit gyanták lehetővé tették, hogy a tömések kötődjenek a fogszerkezethez, ezzel ellenállóbbá téve a fogakat a további szuvasodással szemben. Ez egy kevésbé megosztó és jóval esztétikusabb technológia, mint a korábban népszerű amalgámtömések. Fejlesztése az 1950-es években kezdődött és máig sem fejeződött be. A kompozit gyanták az 1970-es években kezdődő népszerűsége az 1980-as évekre a hibrid kompozitok kifejlesztésének következtében még egyértelműbbé vált. 

Fogászati implantátumok

Már az 1900-as évek elején kísérleteztek különböző fémimplantátumokkal, azonban ezek sokszor több problémát okoztak, mint amennyi hasznot hajtottak. Az 1950-es években bevezetett szubperiosztális implantátum hozta el az áttörést, amit az 1970-es években követett a csontintegrációs implantátumok sikere. A fejlődésnek köszönhető, hogy a kérdés ma már nem elsősorban az implantátumok működőképessége, hanem esztétikai megjelenése.

Fluorid

A XX. század hajnalán még nem léteztek bevált módszerek a fogszuvasodás megelőzésére, és gyakorisága meglehetősen nagy problémát okozott. Bár a hatékonyságáról máig vannak viták, az ivóvíz fluoridálása és a fogkrémek fluorid tartalma sok szakember szerint kulcsmomentum volt a fogszuvasodás elleni harcban. A vívmány az Egyesült Államokból indult hódító útjára az 1940-es évektől. 

Ragasztócementek 

Az 1920-as években gyakorlatilag háromféle cementet használtak a fogászatban: szilikát cementet, cink-foszfát cementet és cink-oxid-eugenol cementet, azonban ezek ragasztóhatása nem volt elégséges. 1963-ban egy brit kutató fejlesztette ki a cink-polikarboxilát cementeket, amelyeket 1970-ben az üvegionomerek megjelenése követett.

A fejlődés innentől felgyorsult, és a század végére a polimerek és további innovációk gyorsították illetve tették hatékonyabbá és tartósabbá a fogászati ragasztás technikáit.

Források:

http://www.dentalnews.com/2017/08/28/a-century-of-innovations-in-dentistry/

https://www.nidcr.nih.gov/health-info/fluoride/the-story-of-fluoridation